Korunk egyik népbetegsége az allergia, amely nagy számban a kisgyerekek között szedi az áldozatait. Körülbelül 20 százalékuk érintett valamilyen mértékben, közülük 7-8 százalékuk súlyos, életveszélyes reakció kockázatával (anafilaxia) élnek együtt. Sok esetben olyan tünetekkel találkoznak a szülők és a pedagógusok, amelyek nem feltétlen allergiára utalnak, így nehéz felismerni, mekkora a baj. Ők a megfelelő felügyelet, szabályok és eszközök nélkül, még a játszótérre sem mehetnek ki. Egy tragikus haláleset indította arra a Kunfehértói Mosolyvár Óvoda vezetőjét, hogy a helyi intézmények pedagógusai megfelelő tájékoztatást és oktatást kapjanak a témában, és a közvetlen életveszély elhárítására szolgáló tudást elsajátítsák. Angyalné Maróti Tímeával beszélgettünk.
– Egy budapesti óvodában mogyorószármazékot tartalmazó szülinapi tortából evett egy kisfiú, aki szinte perceken belül belehalt az allergiás rohamba. Neki ez az első és az utolsó rohama is volt. Sem az iskola, sem a pedagógusok nem voltak felkészülve az ilyen esetekre. Mivel nem kapott szinte azonnal szakszerű ellátást, már nem tudták megmenteni az életét. Egy óvodában is történt hasonló eset, ott viszont fel voltak készítve a dolgozók, ott meg is menekült a gyerkőc. Igazából ez indított el azon az úton, hogy a munkahelyemen és a környezetemben dolgozó pedagógusok megkaphassák a megfelelő képzést, hogy adott esetben életet tudjanak menteni. Megkerestem az ügyben Huszár Zoltán polgármestert, aki nagyon készséges, segítőkész volt, és azonnal a kezdeményezés mellé állt. További segítséget kaptam Dr. Lovászné Dr. Veres Adrienntől, a kunfehértói patika vezetőjétől, aki személyesen is érintett a kislánya révén.
A fehértói óvodában hány gyermek szenved valamilyen allergiás betegségben?
– Három, akiről biztosan tudunk. Vélhetően többen is lehetnek, akiknek enyhébb tüneteik vannak, amelyeket talán a szülők vagy mi sem is veszünk észre. A közintézményben, óvodában, iskolában tartott felmérések szerint a gyerekek 20 százaléka érintett valamilyen formában és mértékben az allergiával, 7-8 százalékuk pedig súlyos allergiában szenved, ami nagyon szerteágazó lehet. Tehát nem csak az ételallergiáról van szó: okozhat rohamot egy szúnyog-, légy-, pók-, méh-, vagy darázscsípés, de a virágporra, pollenekre is reagálhatnak negatívan. A helyi bölcsődében is volt erre példa. Hívtak a gondozó nénik, hogy alvásból ébredt a gyerek és teli van kiütéssel. Kiderült, hogy szúnyogcsípés miatt kiütésekkel lett tele a kis feje, mindene a picinek. Később az óvodánkban is volt a nyári ügyelet alatt hasonló eset, ott kiderült, hogy a tej okozta az allergiát, merthogy tejbegríz volt az ebéd. Előtte nem voltak ilyen panaszai a kicsinek. Szóval azt gondolom, hogy pedagógusként is, meg nyilván szülőként is, nagyon nagy felelősségünk van abban, hogy az allergiabarát környezetet megteremtsük a környezetünkben.
Ez konkrétan mit jelent, milyen intézkedéseket kellett meghozni az intézménynek?
– Régi szokás nálunk, hogyha valakinek szülinapja van, azt tortával, süteménnyel, egy kis rágcsával is megünnepeljük, amiket a szülők hoztak be. Ezt például szeptember elsejével megszüntettük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz ünnep, csak a torta változott meg: azt kizárólag gyümölcsből, itt helyben készítjük el. Tehát semmiféle rágcsát, se ropit se kekszet, semmi ilyesmit nem fogad be az intézmény, csak és kizárólag gyümölcsöt, amiből a dadus nénik nagyon szép tortát készítenek.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a pedagógusok megfelelő tudás birtokában legyenek az allergiával, anafilaxiás rohammal kapcsolatban. Ezért meghívtunk egy, speciálisan a témával foglalkozó egyesületet, akik több előadáson és gyakorlati oktatáson keresztül átadták nekünk azt a tudást, amire szükségünk van. Rengeteg hasznos információval gazdagodtunk és megtanultuk az életmentő injekciós toll helyes használatát is. A képzésen rész vettek az óvodánkban dolgozó óvónénik, a dajkák, a bölcsődéből a gondozó nénik, a kisgyermekgondozó nevelő, a Kunfehértói Általános Iskola pedagógusai, valamint a Kiskunhalasi Napsugár Óvodák összes óvodájából itt voltak a pedagógusok és a dajka nénik is.
Jelenleg az életmentő injekciós toll szakszerű használata az egyetlen, ami azonnali segítséget nyújt a betegnek?
– Igen, nincsen más lehetőség. Be kell adni és azonnal értesíteni kell a mentőket. Megfelelő tudással kell rendelkeznünk az eszköz a használatával kapcsolatban is, hogy ha baj van és kivesszük a dobozból, ne akkor kezdjük el ott olvasgatni, hogy most ezt hogy is kell használni, hanem megfelelő magabiztossággal alkalmazzuk. Ezt szolgálta a pedagógusok képzése. Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy az oktatás költségeit és a helyi intézményekbe kikerült két-két injekciós tollat is Kunfehértó Önkormányzata finanszírozta.