Nyolc iskola diákjai küzdöttek egymás ellen csütörtökön a fehértói sportpályán.
A Délvidéki Iskolák Atlétikai Versenyét először 26 évvel ezelőtt rendeztük meg Kunfehértón, a Covid miatt azonban két év kimaradt. Már tavaly éreztük, hogy hiányt pótolunk azzal, ha újraindítjuk, mert a gyerekek nagyon várták már. Több iskola vezetője megkeresett, így az igények szerint továbbra is megszervezzük ezt a versenyt – mesélt az előzményekről Czagány-Mákosné Móczár Gertrúd. Az intézményvezető elmondta, idén a balotaszállási, a borotai, a jánoshalmi, a kelebiai, a kisszállási, a kunfehértói, és a tompai iskola mellé újként a Rémi Általános Iskola is csatlakozott, így a kísérő tanárokkal, szülőkkel együtt nagyjából háromszázan jöttek el.
Ilyenkor lehetőséget adunk a kisiskoláknak, akiknek nincsenek versenyezőik, mint a nagy városi iskoláknak, hogy egyrészt részesüljenek ebben a feelingben, másrészt, hogy ki tudjanak jönni szurkolni az iskolatársaiknak. Meg hát azért így május közepén már egy kis lazítás is rájuk fér, úgyhogy most nagyon jót piknikeznek.
Több futószámot is rendeztek, a kicsiknek 60 méteres, a nagyobbaknak 100 méteres, és az igazán erőt próbáló 800 méteres távot kellett teljesíteniük. Ezen kívül volt a kislabdadobás, távolugrás és magasugrás is.
A jutalom pedig a nap végén az, hogy a nyerteseknek igazi érmet akasztanak a nyakukba, akik nagyon nagy büszkeséggel viselik. Olyat is hallani, hogy vannak köztük, akik még másnap is azzal mennek iskolába. Emléklapot természetesen minden versenyző kap, nem csak a helyezettek. Nem könnyű a feltételeket előteremteni, de azért eddig mindig sikerült megoldani a szervezőknek. Többször támogatta a rendezvényüket az Aranykapu Zrt., a Kunfehértói Sportegyesület és természetesen a Fehértó Non-profit Kft. is.
– A konyha is segít, kiszállítják az egytálételt, úgy, hogy fel tudjuk szolgálni, tehát nem kell különösebben készülni rá. A szülők is támogatnak minket, kihozzák, beviszik nagyon rugalmasan a gyerekeket, csomagolnak nekik, nem törékeny edényt, bögrét, hogy ne kelljen mosogatni. Nagyon-nagyon jól működik már minden, jól bejáratott ez a rendezvény. Ha szétnézünk, nem sok gyerek kezébe látni telefont, vagy tabletet, amit nyomkodna. Itt beszélgetnek, itt barátságok szövődnek, itt ismeretségek kötődnek. Én azt gondolom, hogy ez szinte annyit ér, mint maga a sport – mondta elégedetten az igazgatónő.
