Kunfehértó idei falunapjának egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a település díszpolgári címét Stammer József vehette át. A kitüntetés egy olyan embernek szól, aki több mint négy évtizeden át szolgálta a közösséget csendes alázattal, fáradhatatlan munkával és példamutató emberséggel. Generációk nőttek fel a keze alatt, tanítványai pedig nemcsak a tanórák emlékeit őrzik, hanem azt a biztonságot, figyelmet és szeretetet is, amelyet tanáruktól kaptak.
Stammer József életében a közösség mindig meghatározó szerepet töltött be. Gyermekkorát boldog élmények, sport, baráti kirándulások és családi szeretet kísérte végig. Már fiatalon olyan emberré vált, aki számára fontos volt az összetartozás ereje és az emberi kapcsolatok tisztelete. Tanulmányait Kunfehértón kezdte, majd a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban folytatta. Édesanyja pedagógusként dolgozott, így a tanári hivatás szeretetét otthonról hozta magával. Nem véletlen, hogy végül ő maga is ezt az utat választotta.
A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen magyar–történelem szakon szerzett diplomát, de valójában már jóval korábban elkezdte azt a szolgálatot, amely egész életét meghatározta. 1978-ban kezdett tanítani a Kunfehértói Általános Iskolában. Már pályája elején látszott rajta az a különleges hivatástudat és emberség, amely később annyi diák számára tette meghatározó pedagógussá.
Nemcsak tantárgyakat tanított, hanem emberséget, kitartást és hitet is adott a gyerekeknek. Megtanította őket kérdezni, gondolkodni és bízni önmagukban. Tanítványai számára nem egyszerűen tanár volt, hanem biztos pont az életükben, olyan ember, akihez mindig lehetett fordulni egy jó szóért, segítségért vagy biztatásért.
Osztályfőnökként és az iskola közösségi életének aktív szervezőjeként szívvel-lélekkel dolgozott a diákokért. Iskolai ünnepségeket szervezett, vezette az irodalmi színpadot, délutánonként napközit vállalt, miközben több száz gyermek mindennapjait kísérte figyelemmel. Fáradhatatlanul szervezett kirándulásokat, táborokat és országjáró utakat, amelyek során nemcsak történelmi emlékhelyeket mutatott meg tanítványainak, hanem közös élményeket és életre szóló emlékeket is adott nekik.
Kollégái mindig lelkiismeretes, precíz és rendkívül felkészült pedagógusként tekintettek rá. Nyitott volt az új módszerekre, fontosnak tartotta a fejlődést, és minden helyzetben arra törekedett, hogy tanítványainak a lehető legtöbbet adhassa. Munkáját soha nem csupán feladatnak tekintette, hanem valódi hivatásnak.
Szabadidejében szeret futni az erdőben, kerékpározni, érdeklődik az irodalom és a politika iránt, emellett komoly zenei gyűjteményt épített fel. A főzés is fontos része az életének, és akik ismerik, jól tudják, hogy a gondoskodás és a figyelmesség minden területen jellemzi őt.
Tavaly nyugdíjba vonult, több évtizedes munkáját pedagógus szolgálati emlékéremmel ismerték el.
Kevés ember mondhatja el magáról, hogy egész életével nyomot hagyott egy település történetében. Stammer József ilyen ember. Nem a hangos szavak, hanem a mindennapi odafigyelés, a türelem, a becsület és a szeretet tette őt példaképpé sokak számára. Egy olyan tanárrá, akire évtizedek múltán is jó szívvel emlékeznek vissza tanítványai.
Kunfehértó közössége büszke rá, és hálás mindazért, amit a településért, a gyermekekért és az emberekért tett. A díszpolgári cím méltó elismerése annak az életútnak, amelyet emberség, szolgálat és szeretet kísért végig.
