Czagány-Mákosné Móczár Gertrúddal, a Kunfehértói Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk, aki már több mint húsz éve áll az intézmény élén. Nemcsak tapasztalt pedagógusként tekintenek rá, hanem olyan elhivatott vezetőként is, aki szívvel-lélekkel dolgozik a gyerekekért és a közösségért. Munkáját magas szakmai színvonalon, következetesen, ugyanakkor nagyfokú emberséggel és empátiával végzi. Irányítóként nem csupán döntéseket hoz, hanem ott van a mindennapokban: figyel, segít és biztat.
Kérem, meséljen egy kicsit magáról!
Kiskunhalason születtem, ott jártam az általános iskolába és ott érettségiztem a Szilády Áron Gimnáziumban. Tanulmányaimat a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán folytattam. Kunfehértón 1986-ban kezdtem tanítani. Az évek alatt 2006-ban közoktatási vezető szakvizsgát tettem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán, 2007-ben számítástechnika szakos tanári diplomát szereztem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, 2013-ban fejeztem be a matematika műveltségterületi képzést a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán, de van mérlegképes könyvelői és állatorvosi asszisztens végzettségem is. Hát így visszatekintve úgy tűnik szerettem tanulni.
Emlékszik arra, ki volt az a tanító vagy tanár, aki igazán hatással volt Önre gyerekként? Mit tanult tőle?
Minden tanítómra, tanáromra szeretettel gondolok, de talán a két legmeghatározóbb a felső tagozatos és a gimnáziumi osztályfőnököm volt, Vorák Józsefné Rózsa néni és Jeremiás Béla. Igazi pedagógus egyéniségek voltak, határozottak, konzekvensek, ha úgy tetszik szigorúak, de nagy szeretettel és empátiával fordultak a tanítványaik felé. Soha nem emelték fel a hangjukat, a maguk csendes, konszolidált stílusában tudtak személyiséget és közösséget is fejleszteni. Mind a ketten matematikát tanítottak nekem, de talán ami fontosabb, hogy emberséget, tartást, becsületes helytállást is tanultam tőlük.
Ha visszagondol a saját általános iskolai éveire, mi az első emlék, ami eszébe jut?
Hogy az első héten három iskolába is jártam. A lakásunkhoz az abban az évben átadott Fazekas Gábor utcai (akkor így hívták) iskola volt a legközelebb, így a szüleim oda írattak be. A tanévnyitón derült ki, hogy létszám feletti vagyok, így tovább álltunk a Szűts József Általános Iskolába. Oda kb két napig jártam, mert a mai iskolaépületben ott sem volt hely, egy osztály az Ady Endre utcai (ma talán óvodaként funkcionáló) épületben lett elhelyezve. Így a hetet – majd 8 évvel később az általános iskolai tanulmányaimat is – már az Alsóvárosi Általános Iskolában fejeztem be.
Mikor döntötte el, hogy pedagógus szeretne lenni?
Valahogy fel sem merült, hogy más is lehetnék. Már a gimnáziumban is nevelési alapismeretek fakultációra jártam és eszembe se jutott, hogy más irányban is tanulhatnék tovább.
Milyen út vezetett odáig, hogy az iskola igazgatója lett?
2004-ben lettem igazgató. Akkor már 18 éve tanítottam itt, így elég ismeretem volt a helyi sajátosságok terén, volt képem az erősségeket és a gyengeségeket illetően. Ennek ellenére nem terveztem iskolaigazgató lenni, mígnem megkeresett az akkori képviselő-testület egy tagja, hogy márpedig Ők rám gondoltak. Kezdeti heves tiltakozásomat követően átgondoltam az ajánlatot és végül fejest ugrottam a mély vízbe. Mivel előtte nem tartoztam az iskola vezetőségéhez (nem voltam se igazgatóhelyettes, se munkaközösség-vezető), kemény hetek, hónapok következtek, mire megszereztem a vezetéshez nélkülözhetetlen ismereteket és rutint. Talán joggal mondhatom, hogy a rutin már megvan, viszont az ismeretek megszerzése egy végtelen folyamat, elég talán csak a folyton változó jogszabályi környezetre gondolni, hogy az idő közben bekövetkezett fenntartóváltást már ne is említsem.
Mióta vezeti az iskolát, és milyen érzés ebben a közösségben dolgozni?
Ahogy említettem 2004 óta vezetem az iskolát. Az eltelt több mint két évtized alatt (de már korábban is) mindig azt éreztem, hogy ennek a településnek, ennek a közösségnek nagyon fontos az iskola. Mindenki érzi, tudja, hogy az iskola rendkívül fontos szerepet játszik egyrészt gyermekeink ismereteinek megalapozásában, személyiségük fejlődésében, hogy továbbtanulásukat követően becsülettel helyt tudjanak állni, másrészt a közösség fejlesztésben, hogy legyenek gyökereik, hogy legyen miért felnőttként visszaköltözni, vagy legalább is sűrűn visszalátogatni a településre. Jó tudni, hogy a település vezetésére minden körülmények között számíthatunk, és minden támogatást megkapunk a munkánkhoz, függetlenül attól, hogy már nem Ők a fenntartóink.
Milyen kihívásokkal találkozik leggyakrabban egy iskolaigazgató a mindennapokban?
A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy egyszerre kell az élen állni, vezetni, példát és irányt mutatni, illetve a háttérben dolgozni, gondoskodni a működéshez szükséges mind a személyi, mind a tárgyi feltételekről, kapcsolatot teremteni és tartani a partnerekkel, felelősen gazdálkodni, megfelelni a jogszabályoknak, a fenntartónak, a szülőknek, a gyerekeknek és hát a saját magammal szemben támasztott követelményeknek.
Milyen eredményekre a legbüszkébb, amióta ebben a szerepben van?
Elmondhatatlanul büszke vagyok a Csapatomra, az iskola dolgozóira, a tantestület közösségére. Az együttműködés, az együtt gondolkodás, a szakmai felkészültség teszi lehetővé azt az oktató-nevelő munkát, melynek eredményeként tanulóink 90-95 százaléka érettségit adó középiskolában tanul tovább, hogy mind emberileg, mint tudásban megállják a helyüket. És ezt nem csak Ők mesélik büszkén, amikor vissza-vissza látogatnak hozzánk, de a középiskolák visszajelzései is ezt támasztják alá, hívják, várják a fehértói diákokat a felvételi időszakában. És még valami, amit nem tudunk megunni: bármilyen kiránduláson is vesznek részt a fehértói gyerekek, mindenhol elámulnak azon, milyen illedelmesek, jó magaviseletűek, jól neveltek. Számomra ez a két dolog a legfontosabb.
Milyen értékek mentén vezeti az iskolát?
Hú, hát hosszan lehetne sorolni mi mindent tekintek értéknek, és nyilván ezeket mindet szeretném át is adni tanulóinknak, de a legfontosabb, hogy amikor búcsúzásra kerül a sor a tarisznyájukban legyen benne minden, amire szükségük lehet egy boldog, egészséges, becsületes élethez. Rendelkezzenek a megfelelő és jól használható ismeretekkel, de ami talán ennél is fontosabb, rendelkezzenek azzal az erkölcsi fundamentummal, ami segít Nekik embernek maradni minden körülményben.
Van-e pedagógiai hitvallása, amelyet különösen fontosnak tart?
„Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka,
ami a földünkön osztályrészünkről jutott,
de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre.”(Brunszvik Teréz)
Mennyire tartja fontosnak a szülők bevonását az iskolai életbe?
Hát azt is kérdezhetnéd, hogy mennyire tartom fontosnak a szülők szerepét a gyereknevelésben. Ugye, hogy meg is van a válasz? A családból hozott viselkedésformák, normák természetesen megjelennek az iskolában is, de az iskolai közösségből hozott mintákkal szembesül a család is. Az iskolai és a családi oktató-nevelő munkát nem lehet szétválasztani. Gyermekeink nevelése közös ügyünk, közös feladatunk, közös felelősségünk. Azért, hogy ezek harmóniában legyenek, közös stratégiával kell rendelkeznünk. Fontos, hogy meg tudjunk bízni egymásban, hogy számíthassunk egymásra akár egy jó hangulatú program megszervezésében, akár akkor, ha valami probléma merül fel.
Mit üzenne a település lakóinak, szülőknek, volt és jelenlegi diákoknak?
Hogy továbbra is tekintsenek partnerként a település iskolájára. Ne egy személytelen intézményt lássanak benne, hanem egy társat, akinek a legfőbb célja és feladata, hogy gyermekeinknek biztonságos, egészséges és nem utolsó sorban boldog gyerekkort biztosítson, miközben mindent megtesz annak érdekében, hogy felkészítse őket a továbbtanulásra, pályaválasztásra. Hiszen egy kistelepülés életében az általános iskola nem csak az alapfokú oktató-nevelő munka színtere. Egy olyan közösségi tér, mely fizikai környezetével, dolgozóival, tevékenységével, programjaival aktívan részt vesz a település közösségi életében, ezáltal egyfajta kohéziós erőt képvisel.
Mi az, ami a legnehezebb pillanatokon is segít továbblépni a munkájában?
Egy Karácsony Sándor idézet: „A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.”
Mi az, ami nap mint nap erőt ad Önnek, hogy folytassa ezt a sok felelősséggel járó munkát?
Amit szeretettel csinálsz, ahhoz nem kell naponta erőt venned magadon. A feladatok, a problémák nem azért vannak, hogy sopánkodjunk rajtuk, hanem, hogy elvégezzük, megoldjuk azokat. Ha ez sikerül – márpedig nincs más opció – akkor a siker olyan élményt ad, amire kifejezetten vágyik az ember. (hát engem legalább is motivál)
Mi az, amit minden gyermeknek szeretne „útravalóként” adni az iskolából való kilépéskor?
A Bojtorján együttes dalának egy sorát: „Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!”
Ha egy levelet írhatna a jövő generációjának, mit írna bele?
Az iskola falai közt minden nap apró csodák születnek: egy új gondolat, egy baráti mosoly, egy felismerés, hogy „képes vagyok rá”. Ezek a pillanatok építik a jövőt, amit ti fogtok alakítani. Ne feledjétek: a tudás nem csak könyvekből fakad, hanem abból is, ahogyan egymásra figyeltek, ahogyan kérdeztek, ahogyan mertek hibázni és újrakezdeni.
Legyetek bátrak álmodni, kitartóak a munkában, és nyitottak az emberi szív felé. Az iskola célja nem csupán az, hogy megtanuljatok számolni, írni, olvasni, hanem hogy megtanuljatok emberek lenni – felelősek, kíváncsiak és szeretetteljesek.
Higgyetek magatokban, mert a jövő kulcsa a ti kezetekben van!
Az interjút készítette: Csordás Bettina