Március 11-én az Idősek Klubjában különleges nőnapi ünnepséget rendeztek, ahol a klub hölgytagjait versekkel és virágokkal köszöntötték. Az eseményen a klub versírója, Rékasi László, valamint Stiewenart Alain klubtag és Nagy István családgondozó is előadott.
Verssel és virággal ünnepelték a nőket
A nőnap alkalmából az Idősek Klubja ismét egy meghitt ünnepséggel készült, amelynek célja az volt, hogy a klub hölgytagjai különleges figyelmet kapjanak ezen a jeles napon. Az eseményen több előadó is közreműködött, akik szívhez szóló versekkel tették emlékezetessé az ünnepséget.
A klub saját versírója, Rékasi László, valamint Stiewenart Alain klubtag és Nagy István családgondozó versekkel köszöntötték a megjelent hölgyeket. Az előadások után minden jelenlévő nőt virággal is megajándékoztak, ezzel is kifejezve tiszteletüket és szeretetüket.
Madácsi Erzsébet klubvezető szerint a rendezvény célja az volt, hogy a klub tagjai közösen ünnepelhessenek és megtapasztalják az összetartozás érzését.
„Minden évben igyekszünk különlegessé tenni ezt a napot a hölgytagjaink számára, hiszen megérdemlik a figyelmet és az elismerést”
– mondta.
Az ünnepséget végül baráti beszélgetések és egy kellemes közös időtöltés zárta, amely tovább erősítette a klub közösségi szellemét.
Nőnapi Delilah
Kinéztem, bámultam, nyitva volt nálam az ablak.
Gyönyörű nő állott ott szemben a flaszteron.
Bámultam éppen, s eközben véletlen kiestem az ablakon.
Fáj, fáj, fáj, az állam, fáj, fáj, fáj a vállam,
Fűre estem, de beton volt mellette,
A pofám lezúzta, a fogamat mind kiverte.
Amikor kiestem, nőnap volt, sokan megnéztek.
Félelem, rémület sugárzott minden arcon.
Én meg csak néztem, és zúzott pofával térdeltem a betonon.
Fáj, fáj, fáj a hátam, fáj, fáj, fáj a lábam.
Hű, ez rossz volt, a testem érte kár.
És zárva az ajtó, így nem tudok bejutni már.
Ajtóban gubbasztok, lakatos nem jött el hozzám.
Csak várok és várok, kilincsbe kapaszkodom.
Sajog a lában, sajog a hátam, az egész testem fáj nagyon.
Fáj, fáj, fáj a vállam, fáj, fáj, fáj a hátam.
Műsor nem lesz, nem tudok beszélni már,
Plezúros pofával a közönség engem nem vár.
Fáj, fáj, fáj a vállam, fáj, fáj, fáj, a hátam
Műsor nem lesz, nem tudok beszélni már,
Plezúros pofával a közönség engem nem vár.
Papszi