Kunfehértó Község Képviselő-testülete 2025 áprilisában zárt képviselő-testületi ülésen egyhangú döntéssel határozott arról, hogy a „Kunfehértó Községért” kitüntetést ebben az évben Kovács Mária, Tóth Sándorné és Kállay István Miklós kapják meg, elismerve több évtizedes, kitartó és áldozatos munkájukat a településért. A díjak ünnepélyes átadására a 2025. május 31-én megrendezett falunapi rendezvényen került sor. Az elismeréseket Szalai László polgármester és Patocskai Tamás alpolgármester adták át a kitüntetetteknek.
Kunfehértó vezetése ezúton is kifejezi háláját és köszönetét a díjazottaknak mindazért a munkáért, amelyet közösségünk érdekében hosszú éveken át végeztek.
Kovács Mária (Pötyi)
Pötyi1955. július 8 -án született, a család tősgyökeres kunfehértói. Tanulmányai befejezése után szülei nyomdokain járva a kunfehértói állami gazdaság berkein belül helyezkedett el. Fia István és lánya Kitti születése után aktívan bekapcsolódott az óvodai és az iskolai élet szervezésébe. Az iskolában a szülői munkaközösség alapító tagja volt.
A rendezvények szervezésében nagy kedvvel önként vett részt. Örömmel és fáradhatatlanul dolgozott szabadidejében a falu programjain. (Kunfehértor, Majális, Falunap, Szüreti mulatság, Adventi udvar). Egy esemény sem múlhatott el az ö tevékeny közreműködése nélkül. A Magyar Vöröskereszt kunfehértói alapszervezete 20 évvel ezelőtt 2005 március 8-án alakult meg. A falu iránt érzett elhivatottsága akkor is megmutatkozott mikor elsők között csatlakozott a szervezethez, aminek mára már a vezetője. A vöröskereszt vizióinak megfelelően munkája nagyon sokrétű. Szervezi, előkészíti, koordinálja az események teendőit, szárnyai alá veszi a fiatal önkénteseket is. A vöröskereszttel minden felkérésnek eleget tesz ezzel is jobb téve a települést.
Tóth Sándorné
Marika néni, 1952-ben látta meg a napvilágot Kunfehértón. Tősgyökeres kunfehértói lakosként egész életét a közösség szolgálatában élte, családja és munkája révén pedig a falu meghatározó, szeretett alakjává vált. Szerény körülmények között, dolgos munkáscsaládban nevelkedett két testvérével.
Már fiatalon a munka világába csöppent. Az általános iskola befejezése után a földeken édesapja mellett napszámosként dolgozott. Ez a szorgalom és kitartás egész életét végig kísérte. A család mellett mindig helytállt a munka világában is. Dolgozott a csemetekertben, a csirkenevelő telepen, majd hosszú éveken át a falu postahivatalában, ahol mindenki „Postás Marikaként” ismerte és szerette. Derűs, segítőkész természetével, kedves szavaival nem csupán leveleket vitt, hanem örömet is a házakhoz.
Később a helyi gyermekotthonban dolgozott szakácsként, ahol az ott élő gyermekeknek nemcsak ételt, hanem szeretetet, figyelmet és gondoskodást is adott. A mai napig tartja a kapcsolatot az egykori gondozott gyermekekkel. A település közösségi életéből mindig aktívan kivette a részét. Az iskolai programoktól kezdve a falunapokon, Holdruta Gyermekheteken át a rendezvényekig számos alkalommal számíthattunk rá. Nyugdíjba vonulása után a Nyugdíjas Klub oszlopos tagja lett, majd 2005-ben csatlakozott a Vöröskereszt helyi szervezetéhez. 2013-tól 2021-ig vezetői szerepet is vállalt a Vöröskereszt helyi szervezeténél. A munkája révén pályázatokkal, adománygyűjtésekkel, rendezvényszervezéssel segítette a rászorulókat. Tevékenységét a Magyar Vöröskereszt bronz- és ezüst fokozatú elismeréssel is jutalmazta. Ma már egészségi állapota nem engedi a korábbi aktivitást, de példamutató élete, közösségért végzett áldozatos munkája, kedvessége és kitartása örök nyomot hagyott Kunfehértó szívében.
Kállay István Miklós
Kállay István Miklós 1959-ben született. Életútját a kitartás, a folyamatos tanulás, és a család iránti mély elköteleződés jellemzi. Kezdetben agrárpályán indult, de amikor megjelentek az első számítástechnikai képzések, felismerte a jövőt ebben a területben és elindult azon az úton, amely végül a közösségünk egyik legjobb informatikai szakemberévé tette.
Szakmai életútja szorosan összefonódik Kunfehértóval. 1985-ben költözött a településre feleségével, miután mindketten állást kaptak a környéken, és szolgálati lakást kaptak az akkori Állami Gazdaságtól. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban többféle pozíciót is betöltött – tenyésztésvezetőként, ágazatvezetőként, majd informatikusként is tevékenykedett. Az ott szerzett tudását nemcsak munkájában kamatoztatta, egy barátjával közösen megalkotott egy termelésirányítási rendszert, amit meg is vásároltak tőle, és hosszú évekig használtak. Az Állami Gazdaság megszűnése után 5 évig hivatásos rendőrtisztként dolgozott a Kiskunhalasi Rendőrkapitányságon, ahol szintén informatikai rendszergazdaként szolgált. Ezután a Sepsiker Rt-nél folytatta pályafutását – előbb rendszergazdaként, majd informatikai igazgatóként.
2000-ben került a Kunfehértói Polgármesteri Hivatalba, ahol azóta is dolgozik – rendkívüli megbízhatósággal, nyugalommal, segítőkészséggel. Ő az, akire mindig lehet számítani, legyen szó informatikai problémáról, háttérmunkáról vagy akár egy kedves szóval való segítségnyújtásról. 1990 óta egyéni vállalkozóként is dolgozik rendszergazdaként – tehát nemcsak főállásban, de munkaidőn kívül is támogatja a környék vállalkozásait, intézményeit. Kállay István Miklós életútja példa mindannyiunk számára. Nem a hangos szavak embere, hanem az elvégzett munka embere. Egy olyan személy, aki évtizedek óta csendben, de megingathatatlanul dolgozik a közösségért.