A Mosolyvár Óvoda és Mini Bölcsőde falai között különleges légkör uralkodik: szeretet, elfogadás, és gyermeki nevetés tölti meg a mindennapokat. Az intézmény vezetője, Angyalné Maróti Tímea, nemcsak óvónő, hanem igazi hivatástudattal élő pedagógus, akinek története példaértékű mindenki számára.
Mi inspirálta arra, hogy óvónő legyen? Mi volt az a pillanat, amikor biztos lett abban, hogy ez az Ön hivatása?
Mindig is különleges kapcsolat fűzött a gyermekekhez – a velük való törődés, gondoskodás és szeretet számomra természetes belső igény. Kezdetben a legkisebbek, a bölcsődés korúak felé fordult a figyelmem, mert úgy éreztem, ott tudok igazán segíteni. A pedagógusi pályát megelőzően ezért hoztam létre az Angyalkák nevű családi napközit, ahol a szülők biztonságban tudhatták gyermekeiket, mi pedig szeretetteljes, otthonos légkört teremtettünk számukra.
Ez az időszak adott igazán mély tapasztalatot, és erősítette meg bennem, hogy a gyermekekkel való foglalkozás nemcsak öröm, hanem valódi hivatás is számomra. Akkor éreztem, hogy szeretném tudásomat elmélyíteni, és megszerezni a szükséges képesítést, hogy még több lehetőséget kapjak a nevelésben és a fejlődés támogatásában. Ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen eldőlt: óvodapedagógusként szeretném a jövőmet elképzelni.
Volt-e valami konkrét élmény, ami megerősítette ebben a hivatásban?
Tanulmányaim elvégzése előtt lehetőséget kaptam arra, hogy Kiskunhalason, a Napsugár Óvodák Átlós utcai intézményében dolgozzak, ahová teljes mértékben hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek jártak. Ez az időszak óriási hatással volt rám. A gyermekek szeretete, őszinte ragaszkodása és az a bizalom, amellyel felém fordultak, megerősített abban, hogy jó úton járok.
Ugyanakkor itt tapasztaltam meg igazán, hogy az óvodapedagógusi hivatás legszebb, de egyben legnagyobb kihívást jelentő része ezeknek a családoknak a gyermekeivel való foglalkozás. Nagyfokú empátiára, elfogadásra és türelemre volt szükség, de minden apró előrelépés, minden mosoly és minden sikerélmény hatalmas megerősítést adott számomra. Ekkor vált igazán világossá: ez az a pálya, amelyre szívből születtem.
Mi az, amit a legjobban szeret a gyerekekkel való munkában? Mi adja az igazi örömöt a mindennapokban?
A 3–6 éves korosztály számomra azért különösen kedves, mert ők még teljesen őszinték és tiszták az érzelmeikben. Szabadon, mindenféle elvárás nélkül kimutatják szeretetüket, ragaszkodásukat – legyen az egy mosoly, egy ölelés vagy egy apró kéz, amely bizalommal megfogja az enyémet.
A mindennapok igazi örömét számomra ezek a pillanatok adják. Amikor reggel mosolyogva érkeznek az óvodába, vidáman mesélnek, vagy játék közben nevetnek, az minden fáradtságot feledtet. A gyermekek szeretete és őszinte ragaszkodása az, ami minden nap újra és újra erőt ad, és amiért ezt a hivatást a legnagyobb örömmel élem meg.
Hogyan épít bizalmat a gyerekekkel? Mi az, ami segít abban, hogy megnyíljanak Önnek és szabadon kifejezhessék magukat?
Számomra a legfontosabb, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat. Ezért igyekszem olyan légkört teremteni, ahol a szeretet, a bizalom és az elfogadás a mindennapok alapja. Hiszem, hogy akkor tudunk valódi bizalmat építeni, ha őszinték vagyunk velük, következetesen jelen vagyunk az életükben, és mindig szeretettel fordulunk hozzájuk.
Amikor a gyermek érzi, hogy elfogadják olyannak, amilyen, akkor mer igazán megnyílni. Egy kedves szó, egy odafigyelő tekintet vagy egy türelmes meghallgatás sokszor többet ér minden másnál. Ezek a pillanatok azok, amelyek segítenek abban, hogy a gyerekek felszabadultan kifejezhessék magukat, és bizalommal forduljanak hozzám.
Hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor először szembesült a vezetői felelősséggel? Mi volt a legnagyobb kihívás akkoriban?
Először a családi napközi létrehozásakor tapasztaltam meg igazán, mit jelent a vezetői felelősség. Az adminisztráció, a gazdálkodás, az infrastruktúra megteremtése – minden egyes feladat rám hárult. Bár nagy teher volt, mégis megtetszett ez a fajta felelősségvállalás, hiszen éreztem, hogy valami maradandót hozhatok létre a gyermekek és családok számára.
Később, már óvodapedagógusként, szerettem volna tudatosan is fejleszteni a vezetői képességeimet, ezért beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői képzésére. Ez idő alatt párhuzamosan végeztem az óvodapedagógusi munkámat is, így egyre mélyebb rálátásom nyílt az intézményvezetői feladatokra. Ezek a tapasztalatok inspiráltak, és erősítették bennem a vágyat, hogy egyszer intézményt vezethessek.
A legnagyobb kihívás számomra talán az volt, hogy egyszerre kellett helytállnom a mindennapi óvodai munkában és a tanulmányaimban. De úgy érzem, éppen ez a kettős feladat adott erőt és kitartást ahhoz, hogy ma a Kunfehértói Mosolyvár Óvoda vezetőjeként láthassam beérni azt, amit akkoriban elkezdtem.
Mi az, amit minden gyermeknek szeretne biztosítani az óvodában töltött évek alatt?
Az óvodában töltött évek alatt az a legfontosabb számomra, hogy minden gyermek boldog, szeretetteljes környezetben nőhessen fel, ahol szívesen fedezi fel a világot. Szeretném, ha a családok tudnák, gyermekük biztonságban van, és szeretetteljes légkört biztosítunk számukra minden nap.
Emellett kiemelten fontosnak tartom, hogy minden kisgyermek a saját fejlődési ütemének megfelelően haladhasson, és ehhez a lehető legjobb szakmai hátteret biztosítsuk – mind az óvodapedagógusaink, mind a pedagógiai munkát segítő kollégáink segítségével. Így nemcsak a tudás, hanem a bizalom, a játék öröme és az önbizalom is fejlődhet a gyermekekben.
Milyen értékeket szeretne átadni a gyerekeknek és a pedagógusoknak? Hogyan építi ezeket a mindennapi munkába?
A gyermekek számára az értékeket elsősorban a saját példánkkal, empátiánkkal, kedvességünkkel és személyes értékrendünk átadásával közvetítjük. Hiszem, hogy minden nap, minden apró tettünkkel mintaként szolgálunk számukra – a beszédünkkel, a viselkedésünkkel, a hozzáállásunkkal formáljuk kis személyiségük fejlődését.
A pedagógus kollégáimnak igyekszem átadni azt a szellemiséget és együttműködést, amely egy közös cél felé vezet. Az értékek közvetítése nem csupán havi szintű feladat, hanem a mindennapjainkban kell, hogy jelen legyen, a személyiségünk részeként. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a gyermekek és a pedagógusok számára egyaránt példaértékű, szeretetteljes és támogató közegben valósuljon meg a fejlődés.
Miben látja az óvodavezetői szerep legnagyobb kihívását és legnagyobb örömét?
Óvodavezetőként a legnagyobb kihívást számomra a csapatszellem erősítése jelenti, valamint annak biztosítása, hogy a közösen megfogalmazott Pedagógiai Program mindennapjaink részévé váljon. Ez nem csupán a tervekben, hanem a napi pedagógiai munkánkban is meg kell jelenjen. Fontos számomra, hogy nyitott legyek az új irányelvekre és módszerekre, hiszen a mai világban az innovatív szemlélet elengedhetetlen. Ezt a szemléletet szeretném átadni a velem dolgozó óvodapedagógusoknak – legyenek pályakezdők vagy már tapasztalt kollégák –, és ez a folyamat számomra mindig kihívást jelent.
Az óvodavezetői szerep legnagyobb örömét az adja, amikor gördülékenyen folyik a munka, mindenki a legjobbat nyújtja, és együtt formáljuk óvodánkat Mosolyvárrá, ahol a gyermekek szeretetteljes környezetben fejlődhetnek.
Az egyensúlyt a vezetői és pedagógusi szerep között úgy találom meg, hogy a feladatokhoz mérten alkalmazkodom. Vannak időszakok, amikor a vezetői munka kerül előtérbe, de ilyenkor sem hagyom el pedagógusi gondolkodásomat, hiszen minden döntésnél a gyermekek érdekei vezérelnek. Mindennapjaimban szoros kapcsolatban maradok a gyermekekkel: délelőttönként aktívan részt veszek a pedagógiai munkában, de ha szükséges, délután is bármikor csatlakozom a gyermekek közé, hogy biztosítsam számukra a szeretetteljes és gazdag óvodai élményt.
Hogyan segíti a pedagógusokat a szakmai fejlődésükben? Milyen támogatást nyújt a csapatának, hogy még jobb munkát végezhessenek?
A kollégáim szakmai fejlődését igyekszem minden lehetséges módon támogatni: ötletekkel, javaslatokkal, konkrét továbbképzési lehetőségekkel, valamint konferenciák és szakmai előadások szervezésével. Fontosnak tartom, hogy mindenki folyamatosan fejlődhessen, és új inspirációkat kaphasson a munkájához.
Emellett arra is törekszem, hogy a mindennapi munkához szükséges eszközöket biztosítsam: legyen szó IKT-eszközökről, például laptopról vagy projektorról. Számomra nagyon fontos, hogy mindenki a saját munkakörében a legjobb eszközökkel és megfelelő felszereléssel dolgozhasson – legyen szó óvodapedagógusokról vagy dajkákról –, mert csak így tudjuk együtt biztosítani a gyermekek számára a minőségi, szeretetteljes óvodai élményt.
Mi a legfontosabb, hogy a szülőkkel való kapcsolatot építse? Hogyan biztosítja, hogy minden szülő úgy érezze, hogy fontos része az óvoda közösségének?
Számomra a legfontosabb, hogy világosan lássuk: az óvoda a családi nevelésre építve, közösen gondolkodva tudja a gyermekeket a legjobban fejleszteni. Igyekszünk a szülők kéréseit és kívánságait teljesíteni, természetesen az óvoda lehetőségeihez mérten.
Az együttműködést abban látom, hogy a szülőkkel mindig őszintén, nyíltan és egymást támogatva éljük meg az óvodai élet mindennapjait. Hiszem, hogy egymás nélkül egyikünk sem tudna boldog gyermekkort biztosítani a gyermekeknek. Ezért rendszeresen szervezünk családi rendezvényeket, együttműködünk a szülői munkaközösséggel, és közösen keresünk lehetőségeket arra, hogy az óvoda eszközparkja és felszerelése még gazdagabbá váljon a gyermekek számára.
Melyek azok a legnagyobb kihívások, amikkel minden nap szembesül? Hogyan oldja meg ezeket a nehéz helyzeteket?
Őszintén szólva, nap mint nap nagy kihívást jelent számomra az újonnan bevezetett Ovikréta rendszer működtetése és vezetése. Ez nemcsak nekem, hanem a kollégáimnak is folyamatos alkalmazkodást és figyelmet igényel.
A rendszer használata során folyamatosan alkalmazkodnunk kell az új helyzetekhez, funkciókhoz és a kollégák igényeihez. Ez számomra nem csupán feladat, hanem egy lehetőség is: együtt tanulunk, egymást támogatva fedezzük fel a legjobb megoldásokat, így a mindennapi munka gördülékenyebb és élvezetesebb lesz mindenki számára.
A nehézségek leküzdésében kulcsfontosságú a folyamatos önképzés és a rendszeres változások követése. Szinte naponta figyelemmel kísérem az újdonságokat, hogy mindig a lehető legjobban tudjuk használni ezt a felületet, és ezzel megkönnyítsük mind a pedagógusok, mind a gyermekek mindennapjait.
Hogyan kezeli a gyerekek közötti konfliktusokat? Mi az a módszer, amit a leggyakrabban alkalmaz, hogy megoldja ezeket a helyzeteket?
A gyerekek közötti konfliktusok kezelése számomra mindig a helyzet gyors és őszinte tisztázásán alapul. Igyekszem minden esetet a gyerekekkel együtt megbeszélni, hogy megértsék egymás érzéseit és szempontjait. Fontos, hogy a gyermekek megtanulják a problémamegoldás alapjait, és érezzék, hogy a konfliktusok természetes részei a közösségi életnek.
Leggyakrabban a közös beszélgetést alkalmazom: leülünk, elmondjuk, ki hogyan érez, mi történt, és együtt találjuk meg a megoldást. Így a gyerekek nemcsak a helyzetet oldják meg, hanem megtanulják az empátiát, a türelmet és a kompromisszumkészséget is – mindezt szeretetteljes, biztonságos keretek között.
Volt olyan szülői visszajelzés vagy történet, ami különösen meghatározó volt a munkájában?
Volt egy szülői visszajelzés, ami különösen meghatározó élmény volt számomra. Egy szülő bizalommal fordult hozzám, hogy szakmai tanácsommal segítsem a gyermek iskolába lépésének megtervezését. Hosszasan megbeszéltük, mi lenne a legjobb a gyermek fejlődése szempontjából, és a szülő elfogadta a javaslatomat, hogy a gyermek még egy évet az óvodában töltsön.
Később a szülő megkeresett, hogy kifejezze háláját, és elmondja, milyen jó volt a döntés, és mennyire pozitívan hatott a gyermek fejlődésére a +1 óvodai év. Ez a visszajelzés számomra óriási öröm és megerősítés volt, hiszen láttam, hogy a szakmai tudásom és a közös döntés valóban segített a gyermeknek. Természetesen ez nem egyedülálló eset, és mindennap igyekszem a szülőket támogatni, meghallgatni és segíteni, hogy együtt biztosítsuk a gyermekek számára a lehető legjobb fejlődési lehetőségeket.
Hogyan képzeli el egy ideális napot az óvodában? Mi az, ami különösen fontos ahhoz, hogy minden gyermek biztonságban és szeretetben érezze magát?
Az ideális nap számomra az, amikor minden kisgyermek vidáman, mosolygósan érkezik az óvodába, és ugyanilyen jókedvvel távozik délután a családjához. Különösen fontos számomra, hogy minden gyermek egészségben, biztonságban és szeretetben tölthesse a napját, és hogy minden apró pillanatban érezze: itt mindenki törődik vele.
Ezért törekszünk arra, hogy a nap minden részében szeretetteljes, balesetmentes és biztonságos környezetet biztosítsunk, ahol a gyerekek önfeledten játszhatnak, tanulhatnak és fejlődhetnek, miközben a szívünk mindig nyitva áll feléjük.
Hogyan támogatják a gyerekeket a szociális és érzelmi fejlődésükben? Van olyan konkrét tevékenység, amely segíti őket abban, hogy magabiztosabbá váljanak?
A gyermekek szociális és érzelmi fejlődését az óvodában kezdjük megalapozni, majd folyamatosan fejlesztjük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kiscsoportba érkező gyermekek fokozatosan szokjanak be a közösségi életbe, hiszen sokuknak az óvoda az első intézmény, ahol találkoznak más gyermekekkel, és közös élményeken keresztül kezdődik a szocializációjuk.
A legfontosabb tevékenységek ebben az életkorban a játék és a mese. Ezek révén a gyerekek megtanulják kifejezni az érzéseiket, megérteni másokét, és biztonságban, elfogadottan érzik magukat a közösségben. Magabiztosságukat különösen az önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységek segítik – például az öltözködés, mosdózás, étkezés. Ezekben a mindennapi, gyakorlati helyzetekben a gyermekek megtapasztalják, hogy képesek önállóan boldogulni, ami erősíti az önbizalmukat és a közösségben való helytállásukat.
Hogyan kezelik a speciális nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos kihívásokat? Milyen támogatást biztosítanak számukra és a családoknak?
A speciális nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos kihívások szinte mindennaposak az óvodai életben. Minden ilyen gyermek esetében nagyon fontos az egyénre szabott, differenciált fejlesztés, amelyet tudatosan és szakmailag megalapozottan végzünk. Óvodapedagógusaink számára támpontot adnak a szakértői véleményekben megfogalmazott feladatok, amelyeket igyekszünk a mindennapi óvodai életben megvalósítani. Mi kiemelt figyelmet igénylő gyermekeknek hívjuk őket. Számuk folyamatosan növekszik: csoportjainkban legalább 4–5 olyan gyermek van, akinek ugyan nincs hivatalos diagnózisa, „papírja”, mégis eltérő fejlődésmenetet mutat. Ez a helyzet az óvodapedagógusoktól még több türelmet, rugalmasságot és szakmai odafigyelést kíván.
Természetesen nem mindig könnyű, hiszen egy-egy óvodai csoportunkban 26–27 gyermek van, az óvodapedagógusoknak párhuzamosan kell biztosítaniuk a fejlesztést és a napi feladatokat. Az intézményünkben a napi fejlesztésen kívül gyógypedagógusi foglalkozást is biztosítunk, és én, mint végzett fejlesztőpedagógus, fejlesztem a beilleszkedési, tanulási-, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket.
Mindig törekszünk arra, hogy a megfelelő szakemberek bevonásával, valamint a szülőkkel való szoros együttműködésben biztosítsuk a gyermek számára a legmegfelelőbb támogatást és ellátást. Számomra kiemelten fontos, hogy minden gyermek biztonságban és elfogadva érezze magát az óvodában, a családok pedig bizalommal fordulhassanak hozzánk, tudva, hogy gyermekük a legjobb kezekben van.
Milyen jövőbeli tervei vannak az óvodával kapcsolatban? Van valami új program, fejlesztés, amit szeretne megvalósítani a közeljövőben?
Ebben a tanévben, a 2025/2026-os nevelési évben legfőbb feladatunk az új, frissen írt óvodai programunk megvalósítása. Terveim szerint a programot minél részletesebben és tervszerűbben szeretném megismertetni a kollégákkal és a szülőkkel. Ehhez tudatosan készülve több beszélgetést és kötetlen konzultációt szervezünk az év folyamán, hogy mindenki számára világos legyen a cél, és hogy minden érdeklődő betekintést nyerhessen az óvoda mindennapjaiba.
Az óvoda eszköz- és felszereltségi szintjének fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetünk. Az éves költségvetésből és a szülők által alapított alapítvány támogatásával igyekszünk modernizálni és színesebbé tenni óvodánkat. Terveink között szerepel új gyermekasztalok beszerzése, udvari játszóeszközök és napvitorlák kihelyezése az udvarra, valamint egy csoport bútorzatának modernizálása és kicserélése. Emellett szükségessé vált egy fejlesztőszoba kialakítása is, ahol a gyermekek egyéni igényeit még hatékonyabban tudjuk támogatni.
Célom, hogy az új program és a fejlesztések révén minden gyermek számára szeretetteljes, inspiráló és biztonságos környezetet teremtsünk, ahol örömmel tanulhatnak és fejlődhetnek.
Mi az, amit a legjobban szeret az óvodavezetői munkában? Van egy különösen meghatározó emlék, amit szívesen megosztana velünk?
Az óvodavezetői munkában azt szeretem a legjobban, hogy megvalósíthatom menedzserszemléletű gondolkodásomat, miközben a kollégáimat is bevonom a döntésekbe, hogy az óvoda működése gördülékenyebb és szervezettebb legyen. Tudatosan törekszem arra, hogy megtaláljam a lehető legjobb megoldásokat, hogy a Kunfehértói Mosolyvár Óvodában és Mini Bölcsődében minél több kisgyermek élhessen meg örömteli játékot, miközben biztonságos, fejlődést segítő környezetben növekedhet.
Örömmel tölt el, hogy nap mint nap egy fejlődő, innovatív óvodába léphetek be dolgozni, és azért dolgozhatok, hogy az itt dolgozó kollégák is örömmel és motiváltan érkezzenek a munkahelyükre. Egy különösen emlékezetes pillanat számomra, amikor egy új kisgyermek első napján láttam, ahogy félénken belépett, majd néhány perc múlva már mosolyogva játszott a többiekkel, és a szülő hálásan nézett rám, hogy biztonságban tudhatta gyermekét. Ezek a pillanatok mindig megerősítenek abban, hogy érdemes nap mint nap dolgozni a közösségért és a gyermekekért.
Mi az, ami mindig újra inspirálja?
Az inspirációt számomra az jelenti, hogy intézményvezetőként évről évre egyre több kisgyermek jár óvodánkba és bölcsődénkbe. Megható és megerősítő érzés, hogy a kunfehértói családok bennünket választanak, és bizalommal ránk bízzák legféltettebb kincsüket. Ez számomra nemcsak inspiráció, hanem igazi eredmény is, amelyért nap mint nap érdemes dolgozni a gyerekekért és a családokért. A legnagyobb öröm számomra, amikor a gyerekek mosolyát látom, és tudom, hogy biztonságban, szeretetben nevelkednek nálunk.
Az interjút készítette: Csordás Bettina