Nemrégiben megrázó, tragikus esemény történt településünkön. Egy emberéletet követelő tett, majd öngyilkosság sújtotta közösségünket. Egy olyan tragédia, amely nemcsak gyászt hagy maga után, hanem döbbenetet, fájdalmat, értetlenséget is. Ilyenkor nehéz szavakat találni. Nehéz feldolgozni a történteket, még nehezebb beszélni róla.
De éppen az ilyen pillanatokban kell a leginkább megszólalnunk. A tragédiák mögött – túl a konkrét történéseken – sokszor ott húzódik a csend. Az a csend, amelyben kimondatlan szenvedés, elfojtott érzések, évek óta cipelt lelki teher rejtőzik. Olyan érzések, amelyekről nem beszélünk, mert félünk, hogy nem értenének meg minket. Mert úgy gondoljuk, másnak úgyis rosszabb, vagy azt hisszük, nem lenne, aki meghallgatna.
Pedig a hallgatás sokszor veszélyesebb lehet, mint bármilyen kimondott fájdalom.
A magány, az elszigetelődés, az elfojtott indulat vagy a feldolgozatlan traumák komoly veszélyt jelenthetnek, nemcsak az egyénre, hanem az egész közösségre.
Fontos kimondani: Segítséget kérni nem gyengeség! Sőt! A legnagyobb bátorság! Sokan érzik úgy, hogy nem terhelhetik másokat a problémáikkal. Hogy „úgysem értenének meg”, vagy hogy „minek mondjam, úgysem tud segíteni senki”. De ez nem igaz. Van kiút. Van segítség. És mindig van legalább egy ember, aki figyel, aki ott van, aki segítene – ha tudná, hogy baj van.
Mit tehetünk mi, mint közösség?
Figyeljünk egymásra!
Nem mindig látványos a szenvedés. Néha a legmosolygósabb ember hordozza a legnagyobb fájdalmat. Egy baráti kérdés, egy őszinte beszélgetés, egy egyszerű „Hogy vagy mostanában?” – ezek az apró gesztusok életeket menthetnek.
Merjünk kérdezni!
Ha észrevesszük, hogy valaki visszahúzódóbb, szomorúbb, ingerlékenyebb a megszokottnál, ne menjünk el mellette szó nélkül. A törődés nem tolakodás. Egy együttérző kérdés akár fordulópont is lehet valaki életében.
Ne ítélkezzünk, hanem hallgassuk meg!
Nem mindig van szükség tanácsra. Sokszor elég az is, ha valaki érzi: biztonságban elmondhatja, ami benne van. Meghallgatni valakit (nem fél füllel, nem sietve, hanem tényleg ott lenni) ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak.
Beszéljünk a lehetőségekről!
Sokan nem tudják, hogy milyen segítség érhető el.
Osszuk meg egymással az információkat, mert lehet, hogy pont egy ilyen elérhetőség lesz valaki mentőöve.
Elérhető segélyvonalak
Helyi szakemberek
Családsegítő Szolgálat – támogatást nyújt családi, anyagi, nevelési vagy életvezetési problémák esetén.
Védőnő – különösen várandós kismamák és kisgyermekes családok számára nyújt tanácsadást.
Pedagógusok, osztályfőnökök – ha gyermek érintett, ők is segíthetnek a helyzet felismerésében és a megfelelő irányba terelésében.
Háziorvos / gyermekorvos – testi-lelki panaszok esetén első lépésként hozzájuk is fordulhatunk.
Online lehetőségek
Számos online pszichológiai tanácsadás érhető el már anonim módon is – akár írásban, chat formában.
116-123 – Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
Ingyenes, éjjel-nappal hívható. Név nélkül, teljes titoktartással lehet beszélni.
116-111 – Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány
Gyermekeknek és fiataloknak – biztonságos tér arra, hogy elmondják, ami nyomja őket.
Bármelyiküket érdemes felkeresni, ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk, akár magunk, akár más miatt.
Írta: Csordás Bettina