A magyar puszta messziről talán végtelen síkságnak tűnik, közelebbről azonban történetek, emberi sorsok, hagyományok és évszázadok alatt kialakult életformák sokaságát őrzi. Ezt a gazdag világot idézte meg Gróf Gál Mihály festő „Puszta világa” című kiállítása, amelynek ünnepélyes megnyitóját augusztus 10-én tartották Kunfehértón.
– Augusztus elején egy igazán értékes kezdeményezéshez csatlakozhattunk – mondta el lapunknak Patocskai Tamás alpolgármester.
Mint fogalmazott, Tárnoki Mihály és Gróf Gál Mihály kereste meg a települést azzal a gondolattal, hogy Kunfehértóra is elhozzák a különleges festményanyagot. A kezdeményezés hamar támogatásra talált, így a Tábor utcai rendezvényteremben a helyiek és a nyári időszakban Kunfehértón tartózkodók is megismerhették az alkotó munkáit.
A megnyitón közel negyvenen vettek részt. A település képviseletében Patocskai Tamás alpolgármester köszöntötte a vendégeket, a kiállításról és a festmények születéséről pedig maga Gróf Gál Mihály beszélt.
![]()
Nemcsak táj, hanem életforma
A tárlat középpontjában az Alföld és a pusztai élet állt. A festményeken a sík vidék jól ismert szereplői és motívumai jelentek meg: pásztorok, betyárok, lovak, négyökrös szekér és a pusztán élő emberek mellett a természet állatvilága is fontos helyet kapott.
A közönség Rózsa Sándor alakjával is találkozhatott, de vidra és ölyv ugyancsak feltűnt a képeken. A különféle témák együtt olyan világot rajzoltak ki, amelyben ember és természet még szorosan kapcsolódik egymáshoz.
A festő nem pusztán egy-egy jellegzetes alakot vagy pillanatot örökített meg. A képek mögött történetek húzódnak: a pásztorok munkája, az állatokkal együtt töltött mindennapok, a tájhoz való alkalmazkodás, a szabadság és a magány, valamint az Alföldhöz kötődő történelmi és népi emlékezet.
Az olaj-, akril- és pasztelltechnikával készült művek között ezért egymás mellett kaptak helyet a látványosabb tájképi részletek és azok az emberközpontú alkotások, amelyek egy-egy arcban vagy mozdulatban idézik fel a puszta egykori világát.
Versek és dalok tették teljessé a megnyitót
A kiállítás megnyitója nem kizárólag a képzőművészetről szólt. A programot versek és dalok egészítették ki, így az irodalom, a zene és a festészet találkozott ezen az estén.
Ebben fontos szerepet vállalt a Kiskunhalasi József Attila Irodalmi Kör is. A műsor jól illeszkedett Gróf Gál Mihály alkotói világához, hiszen a festő munkásságában az irodalomhoz és a magyar kulturális hagyományhoz kapcsolódó témák sem idegenek.
A közel negyven résztvevő előtt maga az alkotó is mesélt képeiről. Ez különleges lehetőséget adott arra, hogy a látogatók ne csupán a kész festményeket lássák, hanem azok mögé is betekinthessenek: megtudhassák, milyen gondolat, történet vagy személyes élmény indított el egy-egy alkotást. A kunfehértói tárlat ezzel túlmutatott egy hagyományos kiállításon. Találkozási pont lett alkotó és közönség, festészet és irodalom, múlt és jelen között.
Egy négynapos tanfolyammal kezdődött a festői út
Gróf Gál Mihály alkotói pályájának története azért is figyelemre méltó, mert a képzőművészet viszonylag későn vált életének meghatározó részévé.
A MÁV-csoportnak adott korábbi interjújában arról beszélt, hogy fiatalabb korában nem foglalkozott rajzolással és festéssel. A fordulat 2014-ben következett be, amikor két lánytestvére egy négynapos, úgynevezett jobb féltekés rajztanfolyamra jelentkezett, és őt is hívták magukkal. A rövid képzés után annyira magával ragadta a rajzolás, hogy eszközöket vásárolt, és egy éven keresztül elsősorban portrékkal foglalkozott. Saját elmondása szerint az emberi arc és az emberábrázolás vált egyik kedvelt témájává.
Az alkotás eközben hosszú ideig a civil foglalkozása mellett volt jelen az életében. Villanyszerelőként kezdte pályáját, később továbbtanult, majd 2007-ben került a vasúthoz: Kiskunhalason villamos üzemirányítóként dolgozott, 2009-től pedig a szegedi üzemirányító központban folytatta munkáját. A MÁV portréinterjújának megjelenésekor már újságokban és három mesekönyvben is szerepeltek illusztrációi, alkotásaiból pedig vasutas művelődési házakban is rendeztek kiállításokat.
A kezdeti portrérajzolást az évek során egyre több műfaj és technika követte. A kiskunhalasi életműkiállításáról készült 2025-ös beszámoló szerint tudatosan képezte magát, különböző alkotói eljárásokat sajátított el, és hazai, valamint külföldi tárlatokon is bemutatta munkáit. Nemcsak a festészetben, hanem az irodalom és a költészet területén is kipróbálta magát.
Portrék, történelem és kísérletezés
Gróf Gál Mihály munkássága ma már jóval szélesebb annál, mint amit a kunfehértói pusztai témájú anyag önmagában megmutathatott.
2024-ben például a Hatvani Bajza József Gimnázium galériájában magyar írók és költők portréiból nyílt kiállítása. Csoóri Sándor, Csukás István, Kassák Lajos, Madách Imre, Nagy László, Örkény István, Szabó Lőrinc, Szendrey Júlia és Tamási Áron mellett számos más alkotó arcképét is megrajzolta. Az ott bemutatott művek jelentős része grafittal készült, de pasztelltechnikával és új anyagokkal is kísérletezett.
Művészetében a magyar történelem ugyancsak visszatérő téma. A kiskunhalasi Csipkeházban 2024-ben az 1956-os forradalom és szabadságharc tizenhárom szereplőjét és áldozatát megidéző pasztellportréit állították ki. A festő akkor arról beszélt, hogy a korabeli fényképek alapján készített képek festése közben saját édesapjának a korszakhoz kötődő történetei is eszébe jutottak.
Alkotásai között vallási és nemzeti témájú művek is megtalálhatók. „Mária és a kisded” című képe 2023-ban a budapesti Szent István-bazilikában megrendezett, 30. Betlehemi jászol kiállítás kiemelt alkotásai közé került, a mű reprodukciója pedig a Lámpás című folyóirat borítóján is megjelent.
A művész a Krúdy Gyula Irodalmi Körhöz is kapcsolódik; a Magyar Olimpiai Bizottság egyik 2025-ös beszámolója Krúdy-aranyérmes és életműdíjas festőművészként említi. Egy korábbi iskolai kiállítás bemutatkozó anyaga az Arany Krúdy-emlékérem, a Bronz Római Sas-ért érem és a Római Sas Rend lovagja cím birtokosaként mutatta be.
![]()
A kunfehértói kiállításon az Alföld volt a főszereplő
Mindezek ismeretében a „Puszta világa” egy nagyobb alkotói pálya egyik jól körülhatárolható fejezetének tekinthető. Az emberábrázolás, a történelem, a hagyomány és a magyar táj iránti érdeklődés ezen a tárlaton egyetlen témában találkozott.
A pásztorok és betyárok alakjai egyszerre idézték a múltat és a hozzájuk kapcsolódó népi képzeteket, az állatok és tájképek pedig azt a természeti környezetet, amely évszázadokon keresztül meghatározta az Alföldön élők mindennapjait.
Patocskai Tamás szerint éppen ezért volt értékes, hogy a kezdeményezés Kunfehértóra is eljutott. Egy kisebb település kulturális életében ugyanis különösen fontosak azok az alkalmak, amikor a közönség személyesen találkozhat az alkotóval, kérdezhet tőle, és a művek mögött meghúzódó történeteket is megismerheti.
A „Puszta világa” képei ezt kínálták: ismerős tájat egy másik nézőpontból, régi történeteket mai festői eszközökkel, valamint olyan alakokat, amelyek ugyan egy letűnt vagy átalakuló életformához tartoznak, mégis szorosan részei az Alföld kulturális örökségének.
Fotók: Pásztor Gergely
