A falunap minden évben különleges ünnepe Kunfehértónak. Ilyenkor nemcsak együtt szórakozik és ünnepel a közösség, hanem megállunk egy pillanatra azért is, hogy köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik hosszú éveken, évtizedeken át csendesen, szerényen, mégis rendkívüli odaadással dolgoztak településünkért.
Az idei falunapon három olyan ember vehette át a „Kunfehértó Községért” díjat, akik életútjukkal, munkájukkal és emberségükkel méltán érdemelték ki a közösség tiszteletét és szeretetét: Bozsókiné Zámbó Mária, Illés Gáborné és Szalay János.
Mindhárman más-más területen dolgoztak, más életutat jártak be, de közös bennük a szorgalom, a kitartás, a család szeretete és az a csendes szolgálat, amellyel Kunfehértó közösségét gazdagították.
A hivatal biztos pontja – Bozsókiné Zámbó Mária
Bozsókiné Zámbó Mária 1965. szeptember 24-én született Kiskunhalason. Gyermekéveit Kunfehértón töltötte, ahol általános iskolai tanulmányait is végezte. Már fiatal korában megtapasztalta, hogy az életben minden eredmény mögött kemény munka, kitartás és alázat áll. Középiskolai tanulmányait a bajai Türr István Közgazdasági Szakközépiskolában végezte, ahol 1984-ben szerzett végzettséget igazgatási-ügyviteli szakon. Már ekkor megmutatkozott precizitása, felelősségtudata és megbízhatósága, amelyek későbbi munkáját is végigkísérték. 1986-ban kötött házasságot férjével, akivel közel negyven éve élnek szeretetben és összetartásban. Két gyermekük született, Brigitta és Viktor, akikre mindig nagy büszkeséggel tekintett. Az évek során családjuk két unokával, Márkkal és Lilivel bővült, akik ma életének egyik legnagyobb örömét jelentik. Pályafutása során több munkahelyen is dolgozott, de életének meghatározó időszaka kétségtelenül a Kunfehértói Polgármesteri Hivatalhoz kötődik. 2004. május 1-jétől egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott a Hivatalban, ahol több mint húsz éven át szolgálta a települést és az itt élőket. Munkatársai szerint Marika mindig olyan ember volt, aki nyugodt jelenlétével biztonságot adott a környezetének. Kedves, türelmes és segítőkész személyiségével nemcsak kollégái, hanem az ügyfelek szeretetét és tiszteletét is kivívta. Sokan emlékeznek rá úgy, mint akihez bármikor lehetett fordulni segítségért, tanácsért vagy akár egy biztató szóért. 2025. decemberében nyugdíjba vonult, de az a több mint két évtizednyi lelkiismeretes munka, amelyet Kunfehértó közösségéért végzett, maradandó nyomot hagyott maga után.
Egy bolt, amely közösséget is épít – Illés Gáborné
Illés Gáborné 1958. december 2-án született Kiskunhalason, háromgyermekes család harmadik gyermekeként. Gyermekkorát Kunfehértón töltötte, ahol hamar megtanulta a munka szeretetét és a család fontosságát. Tanulmányait a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban folytatta, majd Baján, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tanult tovább. Egyszerű, dolgos családban nőtt fel, ahol a szülők minden erejükkel azon dolgoztak, hogy gyermekeik tanulhassanak és biztos jövőt teremthessenek maguknak. Ezek az értékek egész életében meghatározóak maradtak számára. 1977-ben kötött házasságot Illés Gáborral, akivel szeretetben és összetartásban nevelték fel öt gyermeküket. Családjuk mindig biztos hátteret és erőforrást jelentett számára, még a legnehezebb időszakokban is. 1995. nyarán férjével közösen nyitották meg az Illés Italdiszkontot. A kezdetek szerények voltak: néhány rekesz ital, kevés áru és sok-sok munka. Erzsike korábban nem dolgozott kereskedelemben, mégis bátran vállalta az új kihívást, miközben ötgyermekes édesanyaként a családban is helytállt. Az évek során az üzlet Kunfehértó egyik meghatározó boltjává vált. Az emberek azonban nemcsak vásárolni jártak oda. Sokan azért tértek vissza újra és újra, mert mindig kedvesség, figyelem és emberség fogadta őket. Erzsike mindenkihez türelemmel és szeretettel fordult, meghallgatta az embereket, és valódi közösségi hellyé formálta a boltot. Életének egyik legnehezebb időszaka férje elvesztése volt. A fájdalom ellenére sem adta fel, hanem rendkívüli erővel és kitartással vitte tovább mindazt, amit közösen építettek fel. Ma is szeretettel mondja, hogy a bolt lett a „hatodik gyermeke”. Nyugdíjasként is aktív életet él. Szeret varrni, rejtvényt fejteni és olvasni. Évek alatt komoly könyvgyűjteményt állított össze, amelyre különösen büszke. Legnagyobb örömét azonban ma is gyermekei és hét unokája jelentik. Erzsike életútja példa a kitartásból, az anyai szeretetből és abból az emberségből, amely közösségeket képes összetartani.
Egy dolgos élet tisztelete – Szalay János
Szalay János, vagy ahogyan Kunfehértón mindenki ismeri, Jani bácsi, 1941-ben született Szankon, ötgyermekes család harmadik gyermekeként. Több mint hetven éve él Kunfehértón, így neve szinte összeforrt a település mindennapjaival. Már 15 éves korában munkába állt a kunfehértói Állami Gazdaságban. A munka szeretete és a kötelességtudat egész életét végigkísérte. 1972-től a kiskunhalasi Állami Gazdaság dolgozója lett, ahol teherautó-sofőrként, majd buszsofőrként dolgozott egészen 2001-es nyugdíjazásáig. Az emberek sokféle szerepben ismerték meg az évek során. A földgáz bevezetése előtt ő szállította a fűtőolajat a családoknak, másodállásban építőanyag-szállítással foglalkozott, és hosszú éveken át külterületen élő gyermekeket vitt biztonságban iskolába és óvodába. Emellett mezőgazdasági munkát is végzett, mindig fáradhatatlanul dolgozva családjáért és közösségéért. Jani bácsi életében a család mindig központi szerepet töltött be. Két gyermeke, öt unokája és négy dédunokája jelenti számára a legnagyobb örömöt. Nyugdíjas éveiben sem választotta a tétlenséget. Szenvedélyévé vált a veterán traktorok gyűjtése és felújítása. Mára közel ötven traktor található a birtokában, amelyek közül sokat saját kezűleg mentett meg az enyészettől. Motorikusan felújította, újrafestette őket, és új életet adott ezeknek a régi gépeknek. A szüreti felvonulások egyik legkedveltebb látványosságává váltak a gondosan felújított traktorok. Kunfehértón szinte mindenki ismeri és tiszteli őt becsületességéért, segítőkészségéért és azért a csendes emberségért, amely egész életét jellemezte.
Három ember, akikre büszke lehet Kunfehértó
A „Kunfehértó Községért” díj nemcsak egy elismerés, hanem köszönet is mindazért a munkáért, szeretetért és szolgálatért, amelyet ezek az emberek évtizedeken át adtak közösségünknek. Bozsókiné Zámbó Mária, Illés Gáborné és Szalay János életútja azt üzeni számunkra, hogy a legnagyobb értékek sokszor a hétköznapok csendes helytállásában születnek meg. A becsületes munkában, a család szeretetében, az emberek iránti figyelemben és abban az önzetlen szolgálatban, amely egy közösséget valódi otthonná tesz. Kunfehértó közössége hálával és tisztelettel gratulál a díjazottaknak, és jó egészséget, békés, boldog éveket kíván számukra szeretteik körében.
